Pongrácz Zoltán: A sarkon túl

A sarkon túl

elkapott az ősz fáradt zenéje
egy hosszú év után megtört a csend

vak karmester kezében száraz ág

a korcs harmóniákkal egy dúlt isten üzent

ajtódat gondosan becsuktam
a sarkon túl már senki sem vagyok
kicsorbult tekintet nem vigyáz rám
cimboráim részeg angyalok

a fény, mi idáig hozott el
csak cifra szegleten lecsorgó lámpakönny
kéken sercenő neontüzében
melegség helyett a felgerjedt közöny

mit elhagyok, csak percek árulása
dacból sárba formált akarat
fillérekért kiárusítom
mit legjobban szerettem: magamat

és remélem, elmondhatom majd
mikor lassan minden összedőlt,
hogy megfizettem lázadásom árát,
mert találtam rá tisztes vámszedőt