Kedves Adri, Áron, SzRita és Tomi!

Most annyira jó! Tegnap őszintén azon voltam, hogy a következő bejegyzésem az utolsó lesz, amelyben közlöm, hogy mennyire rohadtul elegem van ebből a blogból. Aztán mikor megláttam a kommenteket, akkor rájöttem, hogy a fenébe is. Vannak, akik olvassák, és vannak, akiket érdekel, és írják, hogy :hé..itt vagyok. Számítanak rá, hogy az ember ír. Úgyhogy kedves Adri. Kérlek, írjuk ezt a blogot. Vagy így, vagy más formában, de írjuk. Nekem jó érzés, mikor Tomival megbeszélünk egy-egy dolgot, ami a blogon van, vagy ami ide van írva. Jó érzés, hogy veletek ígyis lehet kommunikálni. És szeretlek Titeket.

Úgyhogy kedves Adri, Áron, Szrita és Tomi, szóljanak hát az elkövetkezendő bejegyzések nektek, nekünk ennek a csöpp kis csapatnak, ami egy szuper kis csapat.

Úgyhogy kedves Barátaim...kezdődjön valami új:)


Na jó, lehet, hogy néha hajlamos vagyok ilyen színpadias dolgokat írni, nézzétek el nekem.
Képzeljétek el, végre én is a dolgozó emberek körébe léptem. Annyira érdekes lépése ez a felnőtté válásnak szerintem. Mert eszembe jut, hogy mondjuk három évvel ezelőtt úgy vártam a nyári szünetet, hogy na végre lehet tenni a semmit két hónapon keresztül. Most pedig már zavar. És jó érzés, hogy én is keresek pénzt, hogy hozzájárulok az otthoni dolgokhoz ilyenformán is.

Szép napot Nektek:)