Arról hogy az avantgard is szép

A harmadik festmény az egyik kedvenc képem. Kár hogy senki nem érti miről szól, és ezért nem is tetszik senkinek. De attól még nem biztos, hogy rosszak a modern festmények, hogy nem teljesen értjük mi miért van rajtuk. Azért ilyenek, hogy a kedves néző elgondolkodjon. Nem csak odateszi a festő a szeme elé a képet, hanem mondani is akar vele valamit. És ez tök jó szerintem. A modern képekben hatalmas ötletek vannak. A 19. századi képekhez képest persze mások. TAlán nem is voltak oylan ügyesek a művészek. Nincsenek olyan szépen kimunkálva a képek. De van bennük más. Egyediség. A 19. sz-i portrék mind egy kaptafára mennek. Sötét háttér fehér női arc, és a kezében rózsa. Például a második Magritte képben, ami a Csók alatt van egyedi ötlet van. Ugyanúgy a köv. Dali képben. Ronda? Nem. Visszataszító? Pedig rólunk szól.

Picasso, és Vasarely műveihez is nagy ötletek kellettek, és kreativitás.

És ha már a dadánál tartunk, miben különbözik ez az utolsó, a 19. századi meztelen nénis képektől? Annyiban hogy dada. Ha azok szépek, akkor ez is ugyanolyan szép. Csókoltatlak Bacchus. Nekem tetszik az avantgard is.