Reagálás:)

Érdekes. Ugyanazokat a dolgokat mondtátok ki, amik bennem is vannak. Sosem felejtem el, egyszer Géza mondta az iskolában, hogy ha majd kilépünk végleg a gimnáziumból, ott dől el igazán, hogy mi folytatjuk-e azt az életvitelt, amit ott képviseltünk. Szerintem ott azért volt könnyebb, mert nem volt más hatás. Most pedig itt van millióegy hatás. Helga. Tudod én hogy gondolom? Velem például az egyetemen a legtöbb csoporttársam azért nem áll szóba, mert nem tudok velük arról beszélgetni, hogy olyan részeg voltam hétvégén, hogy csak na. Itt jön ki szerintem igazán az, hogy nincs szürke, hanem fekete és fehér. Szerintem most jutottunk abba az élethelyzetbe, amikor nem azt és nem azért kell csinálnunk, mert a szüleink elvárják és azt tanították, mert a tanáraink ezt várják el, hanem azért mert mi így és így akarjuk. Szerintem most van az az időszak, amikor nem azért kell képviselnünk egy életvitelt, mert ez az evidens a környezetünkben. Most fel kell állítani a saját értékrendünket, hogy mi fér bele és mi nem. És onnantól kezdve kevésbé fog gondot okozni, hogy a cicababák leszólnak a piros tornacipő miatt Hansz, hogy nem tűnik fel nekik, hogy nincs a kereszt a nyakadban Helgi, hogy nem járok kocsmázni. Nem az a fontos szerintem, hogy ők, a nagy tömeg mit gondolnak rólunk, sőt, alapjában véve nem az a lényeg hogy bárki is mit gondol rólunk. Úgysem felelhetünk meg mindenkinek. Hanem az a fontos, hogy amit mi akarunk, azért mert mi úgy látjuk jónak, értékesnek, az a mi értékrendünknek megfelelő legyen. És sajnos, attól függetlenül, hogy életem legmeghatározóbb öt éve volt a Piárban töltött öt év, azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon nagy burkot képez a Piár. Ami egy oldalról jó is másik oldalról pedig akkor látszik, hogy túl sok, mikor az ember kikerül onnan és azt mondja: Jé, ez a világ? Én azt mondom, állítsuk fel a saját elveinket, értékrendünket, és aki igazán szeret minket, az úgyis el fog fogadni és támogatni és nem fog leszólni a piros tornacipő miatt és azért, hogy kereszt lóg a nyakban, és hogy nem mész sörözni.

Megjegyzések

Áron üzenete…
Kedves Arisztokraták!
Nem akarok bölcs lenni (pontosabban szeretnék az lenni, csak észosztó nem). Amikor elsőéves egyetemista voltam, akkor volt nekem is a legnehezebb. Nem emlékszem pontosan, hogy a gyerek-felnőtt átállás mennyire volt nehéz, mindenesetre ma ott tartok, hogy nagyon élvezem a felnőttséget. Adrinak pont tegnap magyaráztam, hogy korábban mennyire visszasírja az ember az óvodát, iskolát, gimnáziumot, de most már úgy vagyok vele, hogy nem. Ilyenkor küszöbön áll az ember, és alig várom, hogy még előrébb mehessek!
Ne adjátok fel az elveiteket, mert hosszútávon nem éri meg. Lehet, hogy kaptok elismerést és elfogadást, ha olyanok lesztek, mint az átlag. De először is: gondoljatok bele, hogy kinek kell megfelelnetek leginkább? Másodszor is: tegyük fel, hogy átlagemberré válsz, amellett, hogy az ízléseid, igényeid a lelked mélyén nem változtak. De te mégis be szeretnél olvadni a masszába, hogy érvényesülj stb. Ha ez lenne (külső szemlélőként mondhatom, hogy négyőtök közül senkiről nem gondolom, hogy átlagemberré vált volna), szóval ha ez lenne, akkor pont azok az emberek nem fogják bennetek meglátni a pozitívumokat, akikkel hasonló az ízlésetek, elveitek. Csak azok fognak kedvelni titeket, akik az általános elvárások alapján ítélnek meg benneteket.
Éppen ezért azt mondja a bölcs öreg:) Áron, hogy maradjon a kereszt, maradjon a piros cipő, a blokkgalacsin pedig a kukában landoljon.
Fricc, nagyon jól látod a dolgokat. A burok mindenképp fontos volt számotokra, nem baj az, ha jó erős! A múltban kaptátok, de a folyamatos jelenben lesz rajtatok, és ez használ leginkább a jövőtöknek. És higgyétek el, nagyobb szükség van a keresztes-tornacipős emberekre, mint az általános-elvárásoknak-megfelelő emberekre. "Szűk, de csodálatos ösvény."
Bocs, ha "túl okos" voltam.
Névtelen üzenete…
Nem volt okoskodás. Azt hiszem szükségünk is van ilyenekre, akik túlestek ezen. Azt hiszem ezt az előző megjegyzést leírom a naplómba...:)
Stenyo üzenete…
Fanni és Mindenki!
Én kb ezeket a dolgokat próbáltam megfogalmazni pár bejegyzéssel lejjebb egy megjegyzés gyanánt...ez kicsit bonyolult így...na mindegy!
Azonban annyit próbálnék "korrigálni, hogy nem az az alapprobléma (amit a végén írtál), hogy valaki elmegy sörözni, hanem az ha minden hétvégén (jelzem MINDEN hétvégén) ennek a bizonyos sörnek (vagy más alkoholtartalmú innivalónak) a mennyiségét túl sokra növeli!! Ugyhogy szerintem a probléma itt van nem abban az 1 avagy 2 sörben! De örülök, h mind akik itt írjuk és olvassuk a blogot ennyire 1 hullámhosszon vagyunk!! :)
rita üzenete…
menjetek sörözni mezítláb :) naaa :)

még picit a szívem is fáj, hogy én olyanokat nem érzek mint ti, és mit is írhatnék nektek, de mégis akarok, mégis mégis mégis.
szóval bocsánat.
Helga üzenete…
Sokat gondolkodtam azon, hogy kinek akarok megfelelni. Magamnak lehetetlen... A keresztszüleim mindig azt mondták, hogy teljesen megváltoztam, mióta a piárba járok. És ezt nektek tudták be. én mindig büszke voltam erre a változásra, az arisztokratákra, arra, hogy ha nézem a közös képünket, amin Gendáj is rajta van (vagy a másikat), akkor három ugyanolyan vidám, bandzi arc néz rám. Mert mind egyek voltunk: az arisztokraták, akik nyüszítettek szünetben, akik színes ruhákban jártak (leszámítva gyászos korszakomat...), akik Süsüt ölelgetnek, akiket egy vámpír ölel (bocsánat, most ezek jutnak eszembe). Szóval nem érdekelnek mások, és nem akarom eldobni mindazt, amiben évekig hittem, és ami miatt sokan hülyének néztek.
kanizsairita üzenete…
Köszönöm neked is bölcs öreg hapax, hogy törődsz velünk, és az okosságokat.

Népszerű bejegyzések