Kolesztúra

A kötelezőkkel mindig úgy van az ember, hogy jajneeee! Sőt néha még azokkal is amiket maga választ. Na ez kötelező volt, úgyhogy kétszeres jajneeee-vel indult. Aztán ami végülis kikerekedett, az nem lett olyan rossz. Megismerkedtem arcokkal, pl kiderült, hogy az egyik srác algebrán csoporttársam. És nem ismertem meg. Kicsit gáz, ámde aztán végülis jókat beszélgettünk, ill. egy másik fizikus sráccal is. És végre élőben is láthattam a híres nevezetes Ther Istvánt, ám az csak későn derült ki, hogy ő ő, így nem tudtam vele szóba elegyedni.
Viszont voltam Tihanyban, láttam a szegény kidkutyát, de már van neki nyakörve, ami biztos átverés, mert akkor mért kolbászol még mindig ott a templom körül? Kipróbáltam az echót, és kiderült, hogy működik. Készítettem egy képet a szobatársaimról pontosan azon a helyen , ahol egyszer kedves barátnőm Helgáról is:









Bár rossz a kép, de higgyétek el hogy az ott bizony Helga, és bizony egy biciklitúra, amin csak négyen voltunk, és amikor ez készült, akkor D atya éppen a halálán volt. Ő mesélte :).
Ja és nem tudom miért tekerte el a képet, gyökér a blog.

Szóval Tihany, ahol aztán később is jártunk egy újabb biciklitúra keretében. Ami szintén nagyon nagyon jó volt, mert a piár legkeményebb emberei vettek rajta részt, kivéve Katát, aki addigra már minden bátorságát, és bizodalmát elvesztette.

Ja visszatérve a hétvégémre, voltam éjszakai túrán, ami inkább hóeséses hóvirágos viccmesélős sétálás volt a mélységeseb mély és sötét bakonybéli erdőben, ahol 30 fiú világított a lábunk elé, és hajlítgatta el a faágakat, nehogy az arcunkba csapódjanak. Azért 30 fiú között meg vannak ám becsülve a nők, de ezt a fizikus és bionikus lányok jobban tudják.