Fenyő

Töviskoszorús fejét lehajtja,
S olvadt mézkönnyeit hullajtja
Kezemre egy fenyő.
Sír a fa.
Egy fa sír?
Hiszen az emberek sem sírnak.
Kőarcok, kőszívek, kőlelkek.
Préselt mosolyok, és tettetett rosszkedvek.
Hiénavihogás, krokodilkönnyek.
Kavicsok.
Sóder a világ.
Egy fenyő ráncolja zöld homlokát.
S felülről nevetve,
Mint felnőtt a gyerekre,
Siratja ezt az anarchiát.