hát újfent itt

Jelentős eredményt kezdtem elérni, már nem netezek annyit, mint korábban. Ez viszont azt jelenti, hogy blogra sem írok sajnos annyit mint korábban. Eddig az igazat megvallva nerm is nagyon volt kedvem, mert nagyon rossz hangulatban voltam sokáig, mélységesen mély depresszióban, olyasfélében, amikor az ember már arra gondol, hogy ezen már csak a füst segíthet. No azért nem kellett hogy segítsen.
Nem írok le mindent részletekbe menően, hogy mi történt velem azóta, hogy nem irkáltam, igazából semmi fontos. A túrát azért még felteszem, hátha valakit érdekelni is fog. Bár még csak félig van megírva, de igyekszem.


Dodi jobb karjának könyökhajlatában tűszúrás nyoma, és kék folt tanúskodik arról, hogy Dodi már felnőtt, és azt csinál amit akar. Bizony. Most fordult elő életemben először, de már régóta terveztem. Emlékszem amikor a kedves osztálytársaim sorra elmúltak 18 évesek, divat lett az osztályban. Vért adni. Háhhá! Durva, mi? De kaptam cserébe kajautalványt. Úgyhogy a mai ebédem ingyen volt. :)

És úszni is voltam. Nyenyenyeee.