A hard day's night

Ez egy borzalmas nap volt. Valószínűleg instabil egyéniség vagyok. Én nem bírom ezt az idegi kiképzést. Annyira fáj a fejem, hogy úgy érzem, mintha a fülemen húzták volna ki az agyamat. Az egész napom egy szenvedés volt. Szinte nem látok, mert kisírtam a szemeimet. Amikor megláttam, hogy Helga mit tett fel (Lifehouse), egyszerűen nem bírtam ki. Azon mindig elsírom magam, akárhányszor meglátom, nem tehetek róla. Emlékszel Fritz pedig mennyire szidtuk, amikor a Chemin neuf ezt küldte, hogy az első pantomim helyett ezt csináljuk meg? Most amint megláttam, már patakzott, ami patakzani szokott. Eszembe jutottak az emberek, az érzés. El kellett rohannom hazulról, úgyhogy elmentem és körbesétáltam a feneketlen tavat, és beszélgettem a kacsákkal, és énekeltem, azt, hogy "Time may changes me, but I can't change time." Az idő megváltoztathat engem, de én nem változtathatom meg az időt.
Most 10000 decibelre lenne szükségem legalább. Meg egy sörre. De nem akarok inni. Amúgyis fáj a fejem. Félek a hétfői vizsgámtól és legszívesebben elhalasztanám, de nem. Félek, hogy megbukok analízisből. Fáj a fejem.
Az életben van három dolog, amit az ember csak egyedül csinálhat, mert sem barát, sem család nem lesz ott vele. A születés, a halál, és a vizsga.
Most keresztény rockot hallgatok :)
Azért mégsem tankcsapdára kéne paráznom. Ja és a legjobb négyest is hallgatom: BEATLES-t. Ezer éve nem hallottam őket. Csak nekik van Lovely Rita című számuk, és ez mindenképp pozitív. :)
Hjaj barátaim, de jó hogy vagytok!