Irodalom
Egy hol volt hol nem volt irodalomórán vettem ma részt, amin valamilyen Richárd atya beszélt, aki bencés eredetű, igaz nem piarista, dehát bencésnek lenni sem szégyen. Ja és Richárd atya Tihanyban lakik és dolgozik is valamit, pedig 68 éves. Tihany kedves hely számomra, de most nem erről akarok beszélni. Nem vagyok én bölcsész, hogy össze-vissza irogassak, mindenféléről. Bocsánat. Ez csúnya volt.
A téma az istenkeresés a magyar irodalomban volt, és a legbölcsészesebb az volt az egészben, hogy tulajdonképpen nem is erről szólt az előadás, hanem a valahova tartozásról, ami szintén fontos, mert minden ember akkor érzi magát jól, ha tartozik valakihez, tartozik valakikhez, és tartozik egy másfajta Valakihez is. (Ezt nem Richárd atya mondta, hanem Pálferi, és Dodi.) Akkor érzi magát biztonságban, ha sínen van az élete. (Ezt már Richárd a. is mondta.)
Volt szó életről, halálról. Most még vagyok, de mi lesz, ha már nem leszek? Bármikor vége lehet. Bezony. Néha erre is gondolni kell. Így mindenszentek táján esedékes. Vagy mi lesz, ha valaki olyan nem lesz, aki nekem fontos. Az még rosszabb lesz.
Rich. a. azt is mondta, hogy Istent hol találhatjuk meg. Ez megfogott, úgyhogy megosztom: a természetben, amit Ő alkotott, vagy a másik emberben. Milyen érdekes. Miért a másik emberben, és hogyan? Ha a másikban akkor van aki bennem is megtalálja? Az jó.
Még egy nagyon tetszetős mondat: A hit olyan, mint a szerelem, nem lehet bizonyítani, vagy levezetni. Bizony ez nem matematika. Nem lehet azt mondani, hogy ez van és kész. Bizony néha felmerül a kérdés, mi van ha mégsem? Vagy, és mi van ha mégis? Ahogy egyszer Zsolt atya mondta, minden hard ateista, egy szakadék szélén áll, ugyanúgy ahogy a teológus, és felteszi a kérdést: mi van, ha...? Semmiben nem vagyunk biztosak. Senki semmiben. "Senki nem ért semmit..."
Ja és az egész mondanivaló tele volt istenes versekkel, és tökre örültem a fejemnek, mert a 90%-át ismertem.
Hozzám már hűtlen lettek a szavak...
A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog,...
Megszülettünk hirtelen,egyikünk se kérte.Kérve kérünk, szép jelen:meg ne büntess érte.
Szélfútta levél a világ. De hol az ág? De ki az ág?
ÉLetem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége.
Min zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés, mennyire szeretlek.
A világ istenszőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha - legszebb perceinkben - A színéből is - valamit.
Láttam Uram a hegyeidet, S olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, Hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szívemet,
s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán
Hol apádnak hol kínzódnak látszik. Bölcs belátás, bízni abban, kit nem értünk, Ádáz
De nincs meg a kincs amire vágytam, a kincs amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben...
...
Hjaj de hiányzik.
Ja egyébként ma 10 km-t futtottam óra 7 perc alatt. Na, erre varjatok gombot! Bár ezt úgysem érti az aki még nem élte át. Na mindegy.
Nem lesz ám itten bekockulás, izomsorvadás, amint látjátok teszek róla.
A téma az istenkeresés a magyar irodalomban volt, és a legbölcsészesebb az volt az egészben, hogy tulajdonképpen nem is erről szólt az előadás, hanem a valahova tartozásról, ami szintén fontos, mert minden ember akkor érzi magát jól, ha tartozik valakihez, tartozik valakikhez, és tartozik egy másfajta Valakihez is. (Ezt nem Richárd atya mondta, hanem Pálferi, és Dodi.) Akkor érzi magát biztonságban, ha sínen van az élete. (Ezt már Richárd a. is mondta.)
Volt szó életről, halálról. Most még vagyok, de mi lesz, ha már nem leszek? Bármikor vége lehet. Bezony. Néha erre is gondolni kell. Így mindenszentek táján esedékes. Vagy mi lesz, ha valaki olyan nem lesz, aki nekem fontos. Az még rosszabb lesz.
Rich. a. azt is mondta, hogy Istent hol találhatjuk meg. Ez megfogott, úgyhogy megosztom: a természetben, amit Ő alkotott, vagy a másik emberben. Milyen érdekes. Miért a másik emberben, és hogyan? Ha a másikban akkor van aki bennem is megtalálja? Az jó.
Még egy nagyon tetszetős mondat: A hit olyan, mint a szerelem, nem lehet bizonyítani, vagy levezetni. Bizony ez nem matematika. Nem lehet azt mondani, hogy ez van és kész. Bizony néha felmerül a kérdés, mi van ha mégsem? Vagy, és mi van ha mégis? Ahogy egyszer Zsolt atya mondta, minden hard ateista, egy szakadék szélén áll, ugyanúgy ahogy a teológus, és felteszi a kérdést: mi van, ha...? Semmiben nem vagyunk biztosak. Senki semmiben. "Senki nem ért semmit..."
Ja és az egész mondanivaló tele volt istenes versekkel, és tökre örültem a fejemnek, mert a 90%-át ismertem.
Hozzám már hűtlen lettek a szavak...
A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog,...
Megszülettünk hirtelen,egyikünk se kérte.Kérve kérünk, szép jelen:meg ne büntess érte.
Szélfútta levél a világ. De hol az ág? De ki az ág?
ÉLetem pórázát tartod, de téged bilincsel a vége.
Min zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés, mennyire szeretlek.
A világ istenszőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha - legszebb perceinkben - A színéből is - valamit.
Láttam Uram a hegyeidet, S olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, Hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szívemet,
s éjfélkor talán étek leszünk egy hatalmas halász asztalán
Hol apádnak hol kínzódnak látszik. Bölcs belátás, bízni abban, kit nem értünk, Ádáz
De nincs meg a kincs amire vágytam, a kincs amiért porig égtem. Itthon vagyok itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben...
...
Hjaj de hiányzik.
Ja egyébként ma 10 km-t futtottam óra 7 perc alatt. Na, erre varjatok gombot! Bár ezt úgysem érti az aki még nem élte át. Na mindegy.
Nem lesz ám itten bekockulás, izomsorvadás, amint látjátok teszek róla.
Megjegyzések
köszönöm