Rohanó világ

Ez borzasztó!
Úgy élek, mint egy űzött vad. Gyerünk, menni kell, indul a vonat, jaj, le ne késsem, nem érem el a csatlakozást, jó szia, mama, mennem kell, na sietek, pá... Nem érek rá, zh-t írok holnap. Oké, fél órám van rád, egy órát tudok veled beszélgetni, na megjöttem, de mindjárt indulok is tovább.
A barátaimra már rég nincs időm, azt sem tudom, élnek-halnak-e. Csak ülünk egy száguldó autóban, zúzunk a vasútállomásra, és azon gondolkodunk, hogy hol rontottuk el. Miért pörög így az életünk?
Még haza sem jöttem, már indulni kell vissza. Órák a semmire, haszontalanul eltöltve a buszon és a vonaton. Na meg a BKV-n. Meg a postán. Múltkor 2 órám ment el egy levél feladására. Evvel telik az életem. Dehogy telik. Így múlik el haszontalanul, anélkül, hogy valamit csinálnék. Már csak nagyon kevés minőségi időm van, és ezt jól meg kell válogatnom, hogy kinek adom. Sajnos a máv is kap belőle. Elég sokat. De a többit igyekszem megosztani a legszeretettebb emberekkel. Remélem értékelik.

Gyűlölöm Pestet!

Megjegyzések

Helga üzenete…
Ne búsúlj, Dodi, én is ezen megyek keresztül. Az idő kifolyik a kezeim közül, de rájöttem, hogy a az emberekre akkor is kell időt szakítanom, ha egész éjszaka nem fogok aludni, különben magamra fogok maradni. Eddig egész jól bírom...
Névtelen üzenete…
Sok kitartást és erőt kíván a Pestet szintén nem szerető kegyetlen, sőt brutális! Jó érzés látni, hogy vannak emberek(bocsánat:személyek!), akik még úsznak a kifolyt idő sodrása ellenében!(és ez másokat is erősít:)

flórián

Népszerű bejegyzések