A nő az orrának a férfi az órának hisz

Sosem szerettem, valahányszor valaki így, vagy ehhez hasonlóan fogalmazott: "A nők ilyenek, a férfiak meg olyanok." Ezt azért mégiscsak elmesélem. Egyik régi osztálytársamnál voltam, konkrétan Pedronál, hogy segítsen megcsinálni a honlapomat, ami az első beadandó házim infóból. Pedro nagyon készséges is volt. Így hát el is mentem hozzá. Ámde Pedro éhes volt, és gyorsfagyasztott pizzát akart sütni. Mi sem egyszerűbb, gondoltam én naivan. Begyújtani a sütőt, betenni a pizzát, és kivenni ha kész. Nem- mondta Pedro- először elolvassuk, hogy kell csinálni. "Előmelegített sütőben..." Ahha! Nagy nehézségek árán végül sikerül begyújtani a sütőt. Készül, szépül a honlap. Dodi egyszercsak szimatot kap, és Dodi orra nem csal. Valami ég. Ja persze, a sütő. Ok, betenni a pizzát, (ez egyébként nincs ráírva a dobozra, nem tudom, honnan tudta, hogy ezt kell csinálni. (Hú de nagyon gonosz ez a Dodi.)) 13-15 perc. Jó legyen 15. Csörgő beállít. Készül tovább a honlap. Dodi orra ismét szimatot kap, és Dodi orra most sem csal. Szerinte már jó. De persze, hogy is lehetne jó, amikor még nem járt le a 15 perc. Csörög a vekker, kifut a mesterszakács. Nem égett el a pizza. Nagyon.

Tipikus példa arra, hogy hogy működnek a nők, és hogy a férfiak. A nők az érzéseikre hagyatkoznak, a férfiak pedig az észre. A racionalitáshoz, szabályokhoz ragaszkodnak, és rend van a fejükben, míg a nők agya a mosógép. És a nők rugalmasabbak.

Igen ez az a duma, amiben nem hiszek.