Radnóti Miklós- Esik eső. Felszárad

RADNÓTI MIKLÓS - ESŐ ESIK. FELSZÁRAD

Eső esik. Fölszárad. Nap süt. Ló nyerít.

Nézd a világ apró rebbenéseit.


Egy műhely mélyén lámpa ég, macska nyávog,

vihogva varrnak felhőskörmü lányok.


Uborkát esznek. Harsan. S csattog az olló.

Felejtik, hogy hétfő s kedd oly hasonló.


A sarkon túl egy illatszerárus árul,

a hitvesét is ismerem szagárul.


Elődje vén volt már. Meghalt.

S mint bárki mást,csak elfeledték.



Akár a gyökvonást. Feledni tudnak jól.

A tegnapi halottszíveikben mára szépen megfagyott.


Egy ujságlap repül: most csákót hord a szél.

Költőt is feledtek. Ismerem. Még él.


Még kávéházba jár. Látom hébe-korba,

sötét ruhája, válla csupa korpa.


Mit írjak még e versben? Ejtsem el talán,

mint vén levelét a vetkező platán?


Hisz úgyis elfelejtik. Semmi sem segít.

Nézd a világ apró rebbenéseit.