Ne aggódj, Dodi!

Látom, nemcsak én aggodalmaskodok... Én meg sokszor azt sajnálom, hogy nem tanárnak jelentkeztem. Belegondoltam, hogy tulajdonképpen miért nem mentem orvosira, és arra jutottam, hogy mindennek jelentős része a bionikán is el fog kísérni, főleg ha doktorálni szeretnék. Legalább a jó közösség miatt nem kell aggódnom, mert a kollégiumban remélhetőleg jó csapat lesz (feltéve, hogy engem is felvesznek-mármint nem azért lesz jó csapat...mindegy, bonyolult-), akár az egyetemen, bár már most kezdek olyan lenni, mint 9. előtt, amikor elzárkóztam, és senki nem érdekelt. Az szörnyű időszak volt. Nálunk nem lesznek "Nedves napok" (vagy valami ilyesmi), viszont lesznek gólya napok, amik jónak ígérkeznek. Továbbá lesz matek felkészítő, amire eddig úgy néz ki, hogy nem fogok bemenni, mert szerintem jól fel vagyok készítve. Legalábbis bízom a tanáromban, meg magamban is:) Majd bejárok Jelenits tanár úr etika és erkölcstan óráira, tanulok neurológiát, amitől feláll a hátamon a szőr, mert érettségi előtt is sokat szenvedtem vele. Ami azt illeti, nekem sincs kedvem az egyetemhez, főleg akkor, ha belegondolok, hogy 3 hét és 1 nap, és vége a nyaramnak (persze csak jelképesen). Dodi, ne aggódj, majd együtt átvészeljük azokat a szörnyű, borzasztó egyetemi éveket. Sütünk baklavát, vágunk csirkét, élünk majd, mint hal a vízben. (Erről jut eszembe, hogy az elmúlt napokban annyit úsztam, hogy már kezdenek megjelenni a kopoltyúim, meg a hátúszók, bár a békatalpak még hiányoznak.) Meglátogatjuk majd Géza Urat, Nixit, Fricit, eltekerünk Gödre (ha lesz biciklink, és nem ütnek el)... Ma Kőszegre megyünk a családommal kirándulni, persze, hegyet nem mászunk (hogyan is másznánk, hiszen az Írottkő megmászása 2 óra -a gyengébbeknek-). No comment...
Nos, az aggódáshoz még annyit, hogy Gandhinak (az igazinak) van egy nagyon jó gondolata: “Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik."
Szóval kedves jó arcú Dodi barátom, ne félj, mert még én is félek, és ha már ketten félünk, akkor nyilván nincs semmi ok a félelemre, mert (miért is?) elég, ha a balatoni kerékpártúrára gondolsz (nem az ideire, az tökéletes volt), amikor együtt féltünk a szatíroktól, de nálam volt egy balta. Szóval ezzel azt akartam mondani, hogy együtt megoldjuk a matekot, meg a fizikát... Most nevetek saját magamon, mert nem tudom, hogy miért is írok ilyen balgaságokat... De Ti így is szerettek, a többi meg le van szarvasbőrrel takarva.