Kertem

Reggel kimentem keresztapámmal az erdőre megetetni a kutyákat, ugyanis 7 vadászkutyának ad otthont Vétyem. Talán van, aki hallott a Vétyemi ősbükkösről. Ami a kutyákat illeti, vadászkutya létükre elképesztően barátságosak, kivéve az idegenekkel. A hétből csak 4-nek van neve (Bagó, Kormos, Borzas, Rexi), nekem azonban lenne ötletem a többi háromra is, ahogy a halunkat is elneveztem Vergiliusnak, biztos akadna egy-két szimpatikus nevű ókori gondolkodó, aki nevét adná eme nemes célhoz. Egész úton azon gondolkodtam, hogy ha lenne egy nagy kertem, mi mindent ültetnék bele... Kezdeném az iskola udvaráról származó levendulával. Annak lenne egy egész nagy térrésze, mert nagyon jó az illata, és még számtalan más okból, melyet a Levendula című bejegyzésemben lehet olvasni. Ültetnék rózsát, amit a papától szereznék be. Szlovákiából hoznék fenyőket, de az udvar közepén biztosan egy mammutfenyő állna, mert az a kedvencem. Néhány év alatt egészen termetesre megnőne. Most nagyon fáj a szívem, mert az a növény, amelyet tavaly a kollégiumban "meggyógyítottam" sajnos a halálát éli (micsoda paradoxon), ugyanis valaki átültette. Akkor is azt fogom elvinni Pestre. Attól hogy beteg, még az enyém. Lehet, hogy megszelídített... Azt hiszem, csak az lehet, és biztos, hogy az idő miatt lett olyan fontos, amit rá szenteltem.

Ó, és majdnem elfelejtettem a kutyákat! Lesznek kutyáim is. Legalábbis egy biztosan. Dodinak fogom elnevezni, ha addig leszokok a Rita Dodizásáról. Ha rajta maradna ez aggastyán koráig és még azon is túl, akkor majd kitalálunk neki valamit.

Lesz egy pad is, amiről a csillagokat fogom kémlelni. Lesz egy hinta is. Igen, a hinta az nagyon fontos... Ha mindez meglesz, szívesen fogok gyomlálni, és minden tetvet leszedek a rózsáimról, a mammutfenyő pedig különösen nagy becsben lesz tartva...

Máris jobb a kedvem...