Szavak nélkül egyszerűbb...
Fél óráig fogalmaztam egy levelet, és az lett a vége, hogy kitöröltem. Nem értem. Annyira le szeretném írni azt ami bennem van, mert nagyon kikívánkozik, és amikor szavakba öntöm, olyan nagy hülyeség lesz belőle, hogy utálom visszaolvasni, és akkor arra gondolok, hogy hogy lehet ilyen hülyeségekre egyáltalán gondolni. Miért ilyen nehéz ez?
Eszembe jutott az az idézet, amit egyszer Helga írt még anno a blogra:
Néha arra gondolok, hogy minden levél, és minden bejegyzés, ami a blogra kikerül, tulajdonképpen csak magamnak szól, és csak azért kell leírnom, hogy magamnak meg tudjam fogalmazni. De akkor minek a levél, vagy a nyilvános blog, amikor van naplóm is? Nem értem.
Egyszer volt már olyan, hogy írtam egy levelet Fritznek, szépen fogtam, és ahelyett, hogy odaadtam volna neki, beletettem a naplómba. Ki érti?
(Sikerült agyonütnöm egy legyet. :) "Ugye, milyen ügyes vagyok?")
Eszembe jutott az az idézet, amit egyszer Helga írt még anno a blogra:
Nem jók a szavak. Valahol talán tudja a dolgokat, szavak nélkül; s ezért nem
szeret magyarázkodni. Minél jobban ritkulnak a szavak, annál jobban sűrűsödik az
igazság; s a végső lényeg a hallgatás táján van, csak abba fér bele.
Néha arra gondolok, hogy minden levél, és minden bejegyzés, ami a blogra kikerül, tulajdonképpen csak magamnak szól, és csak azért kell leírnom, hogy magamnak meg tudjam fogalmazni. De akkor minek a levél, vagy a nyilvános blog, amikor van naplóm is? Nem értem.
Egyszer volt már olyan, hogy írtam egy levelet Fritznek, szépen fogtam, és ahelyett, hogy odaadtam volna neki, beletettem a naplómba. Ki érti?
(Sikerült agyonütnöm egy legyet. :) "Ugye, milyen ügyes vagyok?")
Megjegyzések