Első napom a kollégiumban

Előbb a tegnap: kaptam egy e-mailt, amely egy rejtvényt tartalmazott, amit sehogy nem tudtam megfejteni, majd mégis, a második e-mail után. Az illető néhány sort fehérrel írt, így az csak akkor vált láthatóvá, ha kijelöltem az egész levelet. Csak a sorok közt kellett olvasni...Köszönet érte:) Továbbá köszönet Szritának, aki felhívta a figyelmemet egy Bacchusról (vagyis szerény személyemről elnevezett hotelre.

És most, jöjjön a mai napom!

Nos, beköltöztem A kollégiumba... A szobám nagyon jó (ha jellemezhető így), otthonossá tettem ezzel-azzal: egy kis ópiumos füstölő, díszpárnák... Mondanom sem kell, hogy a félévi élelmem nem fért be a szekrényembe, így betettem a tisztítószerek közé (legalábbis a zöldséget). A ruháim alig férnek el, mivel négyen kaptunk egy kétszer akkora szekrényt, amekkora a régi kollégiumi szekrényem volt. Megszereztem a nagyobb íróasztalt, így lesz mit beteríteni könyvekkel. Amúgy ma láttam az egyik ZH anyagát: egy egész oldalas kapcsolási rajz, ahová mindenféle feszültségeket be kell írogatni. Na, majd feltöltök egyet, ha sikerült felfognom szomorú sorsomat...

A szobatársam jó fej, a másik szobában pedig egy jó arc lakik, akinek piarista volt a barátja, így alapban szimpatikus. Amúgy mindketten nagy túrázók...

Kipróbáltam a zongorát, azt hiszem, jó barátok leszünk...De Beethoven kifog rajtam, vagy mégsem?

A nap fénypontja: egyedül eljutottam a Nyugatiba (az mellékes, hogy térképpel, és hogy majdnem rossz metróra szálltam fel-vagyis ellenkező irányba menőre- :). A Nyugatinál volt nagyölelés, amikor megérkezett Dodi barátom. Szeretem, amikor lerohan, aztán csak nyüszít, és nyüszítek (ezt szerintem nem fogjuk kinőni). A West Endben kerestünk egy kényelmes fotelt, majd előkerült Dodi táskájából a fácános (?) sör meg a diákcsemege. Még jó, hogy senki nem ismer.

Most a szobatársammal valami pillecukrral tömjük a fejünket -úgy is azzal ijesztgettek, hogy annyit kell majd tanulni, hogy elfelejtünk enni- .