Drága Osztálytársak!

Most nézegettem a képeiteket a könyvemben, amibe sokan írtatok is. Tudjátok, sokszor nagyon nehezen éltem meg a középiskolát, de mindaz, amit Tőletek kaptam, most kárpótol. Nagyon szegény lennék a barátságotok nélkül! Annyira jó volt kedves Beni és Fülöp, hogy együtt töltöttünk néhány napot, és hogy mindig kitartóan megvártatok, amikor már alig éltem a hegyről lefelé jövet. Félek az új "osztálytársaktól", az új közösségtől, Pesttől, találkozásoktól, szembesülésektől, kudarcoktól... Annyira szeretnék visszamenni, és veletek eltölteni még egy kis időt. Úgy 12 évet... Miért kell felnőni?
Tegnap felvételiztem Pesten a kollégiumba, és majdnem elsírtam magam hazafelé jövet, mert az más világ. Úgy éreztem, hogy nem tartozok oda, én még piarista szárnyak alatt szeretnék maradni.
Majd elviszlek Titeket magammal, valahol mélyen a szívemben...