Újra itt van, újra itt van, újra itt van: Dodiii
Dodinak most már jobb a kedve. (Eddig nem volt olyan jó.) Dodi nem bírja a végtelen várakozást. Kétféle várakozás van: az egyik a véges, amikor tudom azt, hogy meddig kell várnom, és be tudom osztani addig az időmet, vagy az ételt, vagy valamit, amit éppen be kell osztani, és számíthatok arra, hogy pontos időben bekövetkezik az amire várok. (Ilyenkor Dodi nagyon türelmes és toleráns, akármilyen hosszú ideig kell várakoznia. Dodi a leghosszabb és leglassúbb sor végén sem idegeskedik.)
A másik a végtelen várakozás, amikor fogalmam sincs, hogy még mennyi időt kell elvesztegetnem és várakozással tölteni, mert lehet, hogy bármelyik pillanatban ugranom kell, de lehet, hogy még 3 órát ücsörgök a padon.
Dodi ez utóbbit nem bírja elviselni. Túl sokszor előfordult már vele, és általában az iskolában, ezért Dodi nagyon ideges és türelmetlen lesz, ha így kell várakoznia.
Vagy kétségbeesik, depressziós lesz, a könnyeivel küszködik, amíg haza nem ér.
De Dodinak most már sokkal jobb kedve van, mert tudja, hogy már csak holnap reggelig kell várnia, ihii. Most már örömében nyüszít. :)
A másik a végtelen várakozás, amikor fogalmam sincs, hogy még mennyi időt kell elvesztegetnem és várakozással tölteni, mert lehet, hogy bármelyik pillanatban ugranom kell, de lehet, hogy még 3 órát ücsörgök a padon.
Dodi ez utóbbit nem bírja elviselni. Túl sokszor előfordult már vele, és általában az iskolában, ezért Dodi nagyon ideges és türelmetlen lesz, ha így kell várakoznia.
Vagy kétségbeesik, depressziós lesz, a könnyeivel küszködik, amíg haza nem ér.
De Dodinak most már sokkal jobb kedve van, mert tudja, hogy már csak holnap reggelig kell várnia, ihii. Most már örömében nyüszít. :)
Megjegyzések