Tátra

A világ legjobb helye a Tátra. Most a hétvégén fogom harmadszor meglátogatni, és újabb hegyek meghódítására teszünk majd kísérletet Mr. Gendájjal, Bacchusszal és kedves szüleimmel. A legszebb élményem a Tátrából az volt, amikor másodszor nézhettem le a Risy-ről. Magasabban voltunk, mint a felhők. Ráadásul már kezdett lemenni a nap. Leírhatatlan. A többi élményem emberekhez fűződik. :) Például a Cappy Fritzhez, amikor nem tudtunk aludni, mert annyira nagyon fáradtak voltunk, röhögtünk, vihogtunk, miegymás. A fognyűvő manók. :) A jogászos kacsintások, Cseh Tamás hallgatás D. bácsi autójában, "Judit esetleg Edit", "miért kell ideállnom, ha nincsen ideálom..." tanár úr egy kupica tatranski čaj után. (Nem [csaj], hanem [csáj], azaz tea. Bár teának lehet, hogy kicsit erős. :) ) Aztán lecsúszni a Risy-ről, utána pedig az ülepünket szárogatni. :) Először hallani szájharmónikázni Mátét.
Beleesni sötétben az út melletti árokba, mert éppen Imre sms-ét olvastam. Még Mr. Gendájban is meghűlt egyszerre a vér. Elég gyorsan tudtam hasra vágódni. :)
Biztos megfázott, biztos fáj a torka, biztos nem evett elég mézet. Biztos valaki tréfarépát reggelizett.
Aztán halálfélelem. Kétszer is. Első alkalommal még csak magamért, aztán másodszor már másokért is kellett izgulnom. Nem veszélytelen a Tátra. De megéri. :)

A hírhedt Miszter, akiről eddig csak beszéltünk, a Risy meghódítása közben

Hatalmas, szép

Győztünk!


Amióta ott jártam, ez a kép a háttterem



El is fáradtam, de gyönyörködni mindig tudtam :)