Szegény Kiskutya panaszai

KRita tollából

2008. nyár

Be... Komolyan beszélhetek? ...Khm..Khm... Én csak egy kiskutya vagyok. Itt dobtak ki az autó ajtaján. Itt az apátság előtt. Ó, ez már nagyon régen volt. Igen, itt az apátság előtti téren. Azóta a turisták jóindulatára vagyok bízva. Mert sok ám a turista. Na jó, nem mindig. Tudod milyen végtelenül boldog vagyok, amikor elém dobják a szendvicsmaradékaikat? Volt amikor egy egészet is kaptam... Inni meg, hát itt ez a kút. Igaz, hogy nagyon nagyon magas, én pedig nagyon nagyon pici vagyok. De ha már majd' megveszek a szomjúságtól, akkor odaülök a forrás mellé, és mindig akad egy-egy jószándékú ember, aki megsajnál és készségesen felemelve inni ad. Hálából meg szoktam nyalni a hüvelykujjuk hegyét. Enni azt eszek, amit éppen találok, vagy döglött gilisztát. Sokszor elhatároztam, hogy lefekszem az egyik fa árnyékába, és többet nem kelek fel, de nem megy. Hajt valamiféle vágy. életösztön. Ha meglátok egy kislányt, fagyival a kezében, ülni a padon, odamegyek hozzá. Hátha ő lesz az... De nem figyel rám. Annyi ember jár-kel körülöttem, és senkinek nem tűnök fel. Persze akad azért kivétel, aki azt mondja, hogy jaj, de aranyos, és esetleg még meg is simogat. A szívem majd kiugrik ilyenkor a helyéről, és borzong az egész hátam az orrom hegyétől a farkam végéig. Ezek a pillanatok tartanak életben. Ő az igazi. Ő lesz a gazdám. De mégsem. Fogja magát, és továbbáll. Én pedig hiába futok utána, a rövid lábaim miatt sohasem érhetem utol. Megint egyedül maradtam. Egyedül, ebben a nagy világban. A magány. Igen, ez a legrosszabb. Még az éhségnél is rosszabb. Tudom, hogy nem vagyok sem olyan szép, mint egy spániel, sem okos és fegyelmezett, mint egy németjuhász. Csak egy korcs kiskutya vagyok, de ha valaki befogadna, én lennék a világ legesleghálásabb tacskója. Le sem venném a szemem a gazdimról, és is tudok ám okosan nézni. Egész nap a nyomában járnék, és minden reggel farkcsóválva üdvözölném. És a papucsát is odavinném, ha nem találja. Még a lábát is megnyalogatnám. Csak lenne valaki, aki szerethetek, és aki engem is szeret. Nagyon kevés szeretettel beérném. De hát ez úgysem fog teljesülni. Ma nincs hol aludnom, úgyhogy megyek a jól megszokott bokrom alá. Mindig ott szoktam aludni, mert ott nem lát senki, és védett. néha még álmodni is szoktam. Azt, hogy egy kis kutyaházban alszom egy kis zöld lábtörlőn. Aztán a templom harangjára felébredek, ujjongva, hogy egy újabb félelmetes éjszakát túléltem. Kutya élet. Megszomjaztam. Valaki adjon inni.Csöpp... Csöpp... egy kiskutya is tud sírni. Ti is csak a kőszobrokat fényképezitek? Nagyon nagy ember lehetett, ha még szobra is van. Rám pedig nem figyeltek.Csak egy-két kortyot! Segítsenek a szegény kiskutyának..

A gépelő megjegyzése: A történetet valós esemény ihlette. A Szegény Kiskutya nevű Canis canis faj elpusztult valamikor 2008 és 2009 nyara között. Aki Tihanyban jár, emlékezzen meg róla...