Óda a Dodihoz

Avagy: Dobberman óda

Mióta készülök, hogy megírjam
Neked ezt az ódát,
De nyugtalan vagy te és pajkos,
Ha nescafés sült vért eszel,
Sokszor meg oly szelíd és barátságos
Mikor a füled tövét vakargatom.
Elmondhatnám néked lényednek rejtett mivoltát,
S hogy mit jelent az nekem,
Ha hűs mancsoddal a kormányt fogod,
S száguldunk a Balaton patján
Vagy marlenkát sütünk balgán.
Radnótis Bacchusnak hű társa vagyol,
S mindegy, hogy hány sört is vallol
Be, mancsod ráncos párnáját
Sártól keményedve úgy is
A kanapéra teszed.