Nagyszüleim

Ma a nagyszüleimnél vacsoráztam, hogy ne csak kekszen éljek. Ott volt az unokaöcsém meg a legkisebb unokahúgom, aki alig 7 hónapos. Természetesen nagyapával játszott. Én is vele játszottam, amíg kicsi voltam. Hallgattam a mesét az óriás tökről meg az "ő" kalandjait, amikbe furmányos módon mamát is beleszőtte. Hm, mindig a legkisebb a legkedvesebb. Én csak 1,5 évig voltam legkisebb, mert utána megszületett Húgi. A nagyszüleimtől születésnapomra mindig egy óriási csokor rózsát kapok. Ez nagyapának már egészen pici korom óta a szokása. Egy éve Erdélyben elvitt minket a Kossuth kertbe, ami egy óriási park játszótérrel, sok fával és hosszú sétányokkal. Gyakorlatilag ott nőttem fel... Szóval elvitt, beültetett egy hintába, és meghajtotta. 18 évesen nagyapával hintáztam... Sose növünk fel. Nagymamám mindig a férfiakról oktat, én meg bólogatok helyeslőn, hogy persze, igaza van, én nem leszek szerelmes... Én? Egyszer meséltem neki valakiről, és azóta nagyapával unokavejüknek hívják az illetőt. Amúgy szerintem mama nagyon finoman főz, ezt a Dodi alátámaszthatja. Azt mondta, hogy majd hoz nekem csirkét az egyetemre,a Dodival meg azon viccelődtünk, hogy a kollégium udvarán levágjuk. Disznóval is próbálkozott, de azt nem enném meg, szóval fölösleges.
Nos, Ők lennének az én drága nagyszüleim, akiknek nagyon sok mindent köszönhetek.