Kerékpártúra

Hasonlóan Dodihoz én is itt ülök, nyakig bekrémezve, mert a Márkkal elképesztően leégtünk... bár jött volna inkább az eső, mert nagyon fáj... Amikor hazaértem, szomorúan konstatáltam, hogy valaki bezárta a zsalut is, így kb. 400 km után újra biciklire pattantam, hogy felderítsem a tettest. Meg is lett:mama volt az. Utána ami következett: zsíros kenyér hagymával, mert annál táplálóbb nincs, majd 1 óra fürdés, most meg amint már említettem, itt csücsülök, és szenvedek mint egy kutya (itt nem rád gondoltam Dodi)

Hogyan indult a túra? Majdnem sírósan, mert szakadt előtte nap az eső, sőt, előtte egy hétig végig, majd kiderült, hogy 18 helyett 7-en leszünk... a legjobbak, a legkeményebbek, a legbátrabbak, a legokosabbak, a legszebbek...nem ragozom tovább, ezt mindenki tudja. Nos, ami történt, ahogy a Dodi írta, valóban csoda. Gyönyörű idő, a Balaton meleg, az étel szuper (hát még szép, hiszen mi -mármint Dodi és én-) vásároltunk. Ezt el kell mesélnem: első nap Fonyódon bográcsban főztünk túrós tésztát, majd reggel rántottat sütöttünk ugyancsak egy kerti alkalmatosságon, ugyanis a fiúk tanácsára kellett venni 20 tojást. Még mindig nem tudom, hogy miért, a Dodi túl engedékeny volt, mert nem voltam ott a vásárlásnál. Itt kezdetét vette a férfiak és a nők harca. Az erőviszonyokról annyit, hogy két lány és 5 fiú vett részt a túrán... mindegy, szerintem mi nyertünk, mert a nők amúgy is mindig mindent jobban tudnak...

Borzasztóan sajnálhatja az, aki nem jött el, mert fantasztikus túra volt, nagyszerű emberekkel... Rengeteget fagyiztunk, bár mint utóbb kiderült, a három doboz után egyesek még ettek volna legalább hármat. Én kettőnél kidőltem.
A hazafelé vezető úton segítettünk egy kerékpáros társunknak, aki egy nap alatt akar eljutni Zalaegerszegről majdnem Fűzfőig. Le a kalappal előtte...

Áúúúú... nem tudom eldönteni, hogy ez még elsőfokú, vagy már súlyosabb. Úgy nézek ki, mint egy rák.... Dodiiii!!!!