Éjszaka-Avagy a Mókuslány visszatér
Hajnali 2 óra 11 perc... Bacchus képtelen elaludni. A ház csak kong az ürességtől, és valami hasonló gondolatok járnak a fejemben, mint amikor tavaly nyáron kerékpártúrán a nádassal határolt nagyon félelmetes kerékpárúton haladtunk a Dodival késő éjszaka, korom sötétben, mivel a rendőrök ráparancsoltak a kerékpárútra. Csak annyi a különbség, hogy akkor egy balta volt a táskám alatt, amit nem is használtunk a túra során.
Ma ment haza hű társam, Dodi, és meglehetősen siralmas nélküle a hangulatom... Dodi, gyere vissza! sütök neked marlenkát! Ezt csak azért mondtam el, hogy mindenki tisztában legyen az erőviszonyokkal.
Nos, ilyenkor éjszaka, miután összevesztem valakivel, akiről már nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy, vagy amolyan "odi et amo" érzés kavarog bennem, szóval ilyenkor éjszaka, egyedül egy nagy és üres házban mire gondol az ember? Biztos valami napsütéses tájra, birkákkal... Elárulom, hogy nem. Tegyük hozzá, hogy én még a saját árnyékomtól is megijedek, a pókokat utálom, mert belemászhatnak az ember szájába,ha az nyitott szájjal alszik (én nem alszok nyitott szájjal,de sosem lehet tudni) és csúnyák is ráadásul (persze, nem ők tehetnek róla). Ergo: timeo. Vagyis félek. Nem a danausziaktól, hanem nem tudom mitől, minden csúnyaságtól, ami eszembe jut. Mi van, ha betörnek? Elvégre azt hiszi mindenki, hogy nyaral a család. Így is van, de én még itt vagyok! Vagy az is megeshet, hogy bemászott valami kígyó, hogy megmarjon. Á, ez már túl drámai... Én balga...
Már régóta készülök, hogy elmondjam nektek...nem szerelmem rejtett csillagrendszerét, mert ha lenne ilyen, nem lenne rejtve, az biztos, hanem a Mókuslány történetét.
Ez legelőször az egyik röplabda meccsünkön jutott eszembe, amikor megláttam az ellenfelet. Nem azért, mert olyan félelmetesek, hanem mert viccesek voltak. Legalábbis egyikük. Ő lett eme történet ihletője.
Magában a krimiben szerepel egy fizika tanár, aki mindig azt mondogatta, hogy "Kata, Rita, Helga mehetünk? Igen? Értem?", továbbá egy furcsa szerzetes, aki mit sem tud a történtekből, vagy csak jól álcázza, továbbá legalább két lány, egy nyomozó, a többi pedig legyen meglepetés... Ez az epikus mű hexameterben íródott Vergilius nyomán... Nem, ilyen csúnya munkát nem csinálunk, egy időre elég volt Vergiliusból (jé, mintha így hívnák a halamat)...
Ennyi körítés után következzen a történet:
Ma ment haza hű társam, Dodi, és meglehetősen siralmas nélküle a hangulatom... Dodi, gyere vissza! sütök neked marlenkát! Ezt csak azért mondtam el, hogy mindenki tisztában legyen az erőviszonyokkal.
Nos, ilyenkor éjszaka, miután összevesztem valakivel, akiről már nem tudom eldönteni, hogy szeretem-e vagy, vagy amolyan "odi et amo" érzés kavarog bennem, szóval ilyenkor éjszaka, egyedül egy nagy és üres házban mire gondol az ember? Biztos valami napsütéses tájra, birkákkal... Elárulom, hogy nem. Tegyük hozzá, hogy én még a saját árnyékomtól is megijedek, a pókokat utálom, mert belemászhatnak az ember szájába,ha az nyitott szájjal alszik (én nem alszok nyitott szájjal,de sosem lehet tudni) és csúnyák is ráadásul (persze, nem ők tehetnek róla). Ergo: timeo. Vagyis félek. Nem a danausziaktól, hanem nem tudom mitől, minden csúnyaságtól, ami eszembe jut. Mi van, ha betörnek? Elvégre azt hiszi mindenki, hogy nyaral a család. Így is van, de én még itt vagyok! Vagy az is megeshet, hogy bemászott valami kígyó, hogy megmarjon. Á, ez már túl drámai... Én balga...
Már régóta készülök, hogy elmondjam nektek...nem szerelmem rejtett csillagrendszerét, mert ha lenne ilyen, nem lenne rejtve, az biztos, hanem a Mókuslány történetét.
Ez legelőször az egyik röplabda meccsünkön jutott eszembe, amikor megláttam az ellenfelet. Nem azért, mert olyan félelmetesek, hanem mert viccesek voltak. Legalábbis egyikük. Ő lett eme történet ihletője.
Magában a krimiben szerepel egy fizika tanár, aki mindig azt mondogatta, hogy "Kata, Rita, Helga mehetünk? Igen? Értem?", továbbá egy furcsa szerzetes, aki mit sem tud a történtekből, vagy csak jól álcázza, továbbá legalább két lány, egy nyomozó, a többi pedig legyen meglepetés... Ez az epikus mű hexameterben íródott Vergilius nyomán... Nem, ilyen csúnya munkát nem csinálunk, egy időre elég volt Vergiliusból (jé, mintha így hívnák a halamat)...
Ennyi körítés után következzen a történet:
A Mókuslány
1. rész
F. Helga tollából
Különös éjszaka volt, amikor...
Jaj, ezt még el kell mesélnem, mielőtt belekezdenék!
A keletkezés körülményei: 2008. július vagy augusztus
Akkor még javában az orvosi pályával kacérkodtam... korábban elengedtek a kórhából (a gyengébbek kedvéért elmondom, hogy a ZMK szívsebészeti osztályának intenzív részlegén voltam segédápoló), csak az volt a gond, hogy 1,523 órát kellett várnom a buszra. Ültem a buszmegállóban, mi mást tehetnék, a nálam levő Bruno Ferrero könyvet már rég kiolvastam (nem nehéz olvasmány), az időt valahogy hasznosan szerettem volna eltölteni, és árnyékban. Eszembe jutott a korábban említett röplabdás élményem, és megszületett a történet. Néha még én is nevettem magamon, hogy hogyan lehet ilyesmit kitalálni. De lehetséges. Majd elküldtem a kéziratot hű társamnak, Dodinak, aki kuncogott párat. Szerintem tetszett neki.
Mivel még mindig nála van, és szeretném az eredeti példányt közölni, ezért magára a történetre még várni kell, de remélem, hogy mindenki érdeklődését felcsigáztam...
Megjegyzések