Egy nap, mely olyan, mint a többi

Megkaptam a felvételi paipírjaimat. Valóban felvettek, nem tévedés... Most meg 1000 dolgom van. Ma matekoztam egy kicsit, és megértettem a Bayes-tételt (eddig bevallom, hogy nem volt tiszta), de a Pista bácsi és a Bayes-tétel még nem egészen világos, mert nem értem, hogy miért nem annak az ajtónak az esélyes nőtt 1/3-dal, amelyiket választottuk korábban. Még konzultálnom kell a volt matek tanárnőmmel, egy-két dologról, erről, arról, így lehet, hogy majd meglátogatom:)Olvastam Einsteinről, és érdekes dolgokat tudtam meg. Továbbá megpucoltunk egy rakás csirkét -itt megjegyezném, hogy ezen a héten 24 csirkét vágtunk le-, és még a szomszéd fiúnak is mi segítettünk, különban egyedül kellett volna 12-t megpucoljon, amit nem tudok elképzelni. Kiderült, hogy nemcsak én élek kekszen, hanem sakkozó barátunk is, aki minden reggelire azt eszik, és most is sakkozik:) Fáradt vagyok... Ha az ember falun él, akkor van mit tenni. Gyomlálás, fűnyírás, közben barnulás (már szép színem van), majd mamánál csirkepucolás, unokahúgra vigyázás, majd unokaöccsre (ami borzasztó), közben elmerengés a múlton, a jelenen és a jövőn (inkább az utóbbi kettőn, az előzőtől mérges leszek) . Megnéztem, hogy milyen tartárgyaim lesznek. Erről majd írok egy külön bejegyzést, mert eléggé érdekesek.
Szinte minden nap eljárok úszni, amit borzasztóan élvezek, és ennek köszönhetően hamar elalszok. Arra viszont mindig van időm, hogy ránézzek a kedvenc csillagomra, amit az ágyamból is látok, ha nyitva van a tetőtéri ablak. Engem a csillagok mindig megnevettetnek...