most

No...hát amikor ezt a képet megláttam....jó lenne most egy ilyen helyen lenni. Érezni az esti levegő illatát. Nem csodálom Hans, hogy szerelmes vagy a naplementébe és a napfelkeltébe...egyébként érdekelne bővebben is az aggódó pillantás(?)...
Erről pedig tudjátok feleim mi jutott eszembe? Amikor Gödön voltunk...Ott volt olyan, hogy az egyik csendes elmélkedés alatt kimentem a partra, és volt ott egy fa, aminek az egyik ágára ki lehetett feküdni, és onnan nézett ki pont így minden...de jó is volt az. Furcsa volt, hogy azok a teljesen természetes szavak, amiket szinte észrevétlenül használunk, mint például a "köszönöm", vagy "egészségedre", azok mennyire felértékelődtek. Mert nem lehetett semmit beszélni, és utána olyan jó volt megköszönni bármit is. Ugye arról beszélünk, hogy mennyire nem jók a szavak. Aztán amikor az ember úgy van, hogy nem szólalhat meg, akkor mégis annyira vágyik rá, hogy szólhasson. Mindegy, hogy mit...még ha csak annyit is mond, hogy dömdödöm...


Ennek a képnek az volt a címe, hogy a kiválasztott.....szépszép.