A Mester és Margarita

A magát hol fekete mágusként, hol történész-konzultánsként bemutató Woland professzor személyében a Sátán érkezik a Bulgakov korabeli (1930-as évek) Moszkvába, és előre megjósolja a Patriarsije Prudin sétálgató, a Jézusról mint kitalált alakról beszélgető Berlioz lapszerkesztőnek és Iván Nyikolajevics „Hontalan” költőnek, hogy Berlioz még aznap este meghal (mégpedig úgy, hogy egy komszomolista nő levágja a fejét), Ivan pedig elmegyógyintézetbe kerül, továbbá elmondja nekik Jézus és Pilátus találkozásának igaz történetét (elsősorban azért, mert sérti, illetve mulattatja őt a két irodalmár hitetlensége, magabízó materializmusa). Miután csakugyan bekövetkezik a tragédia (Berliozt lefejezi egy villamos, melyet egy nő vezet), Ivan valóban őrült módra üldözni kezdi Wolandot, s ennek hatására valóban elszállítják Sztravinszkij professzor elmeklinikájára. Itt találkozik a szintén ott „lakó” Mesterrel, aki elmondja neki élete szomorú történetét, találkozását szerelmével, Margaritával, illetve hogy Poncius Pilátusról írt „jézusoskodó” műve miatt és lakását megszerzendő az opportunista kritikusok és irodalmárok, köztük álítólagos barátja, Alojzij Mogarics hogyan árulták el és tették tönkre, továbbá Jézus

kivégzésének és Lévi Máté, Júdás és Pilátus további cselekedeteinek elbeszélésével folytatja a Woland által már megkezdett betéttörténetet.

A Sátán közben a városi színházban fekete-mágia „szeánszot” tart, a moszkvai lakossággal való megismerkedés céljából, s ezen az előadáson és közvetlenül utána különös, hihetetlen (egyesek szerint természetfölötti) dolgok történnek, amelyek már a Sátán addig tönkretett és szintén az elmegyógyintézetbe szállított áldozatainak (például Sztyopa Lihogyejev igazgatónak vagy az egykori Berlioz lakásának lakóbizottsági elnökének, Nyikanor Ivanovics Boszojnak) nem hívő hatóságok figyelmét is felkeltik.

A Sátán, amint az hagyománnyá vált, egy nagy bál megrendezésére készül a megboldogult Berlioz lakásában (Szadovaja utca 302/b. 50-es számú lakás). Egyik vazallusa, Azazello felveszi a kapcsolatot Margarita Nyikolajevnával, és alkut ajánl: ha Margarita (aki származása és bizonyos pokoli tradíciók okán erre a legmegfelelőbb jelölt) időlegesen elvállalja a Sátánnál a boszorkányi és bál-háziasszonyi szerepet, Woland visszadja neki szerelmét, a Mestert. Margarita belemegy az alkuba, és családját elhagyva csatlakozik a sátánhoz. Boszorkány lesz, kicsinyes bosszút áll a Mestert tönkretevő kritikusokon (például Latunszkij kritikusnak, aki szerencsére nem tartózkodik otthon, szétveri a lakását, és a fürdőkádból túlfolyatott csapvízzel elárasztja azt), majd valóban mint a bál „háziasszonya”, segédkezik a Sátánnak, munkáját kitűnően végezve. A Sátán pedig valóban visszaadja neki a Mestert, sőt további bosszút áll az őt elárulókon (például a régi lakásukat visszaszerezve), és a Mester elégette Pilátus-regényt is újra prezentálja. A földi boldogság azonban nem tart sokáig: vélhetően Jézus, illetve a felsőbb hatalmakat képviselő Lévi Máté kérésére Woland a párt „megöleti” (vagy ami ugyanaz, az örök életet ajándékoz nekik) Azazellóval, és örök nyugalmat és boldogságot ad nekik, sőt még valaki felszabadul a gyávasága miatti több ezer éves bűnhődése alól, mégpedig „a kegyetlen Poncius Pilátus lovag, Júdea ötödik helytartója”.