Bacchus, a balga

Annyira büszke vagyok rád, Dodi... Meg rád is pici Fritz!

Nekem a legnagyobb felismerésem: hogy soha nem fogok tudni hálát adni azért, mert piarista diák lehettem.

4 éve ültem az évnyitón, és hallgattam a szomszéd iskola himnuszát. Végignéztem az osztályomon, és láttam a Viktor meg a Márk égnek meredő göndör haját, az Ákos lezserségét és még sorolhatnám, hogy kiből mi maradt meg így elsőre, és majdnem sírtam, hogy hová kerültem. Milyen osztályom lesz? Nagyon bántam, hogy nem ott szomszédban ülök a sok "jófej" gyerek közt...

2009. június 15. Te Deum... Bacchus ül az udvaron a Kittus és a Gabesz mellett, és pityereg, mert óriási büszkeség tölti el a szívét, hogy piarista diák volt... majd végigméri az osztályt, és hálát ad a bongyori fejű Márkért és Viktorért, a laza Ákosért, a vidám, táncoslábú Beniért, a kedves Fülöpért, Gandhiért, akire apaként tekinthetett, Géza Úrért, aki olyan volt a Koncz Zsuzsájával, mint egy vidám gyerek, a Dodiért, aki Bacchus legjobb, legigazabb barátja és még sorolhatnám, míg az iskola minden tagját felsorolom. Mind hozzám tett egy kicsit, általuk lettem ilyen gazdag. Így Bacchus boldog és büszke...