"Ez egy most múlik pontosan pillanat? Igen."

Most néztem egy klipet. Egy szőke hajú, nagyon érdekes és szép hangú nő énekel sok-sok pipacs között. No..már ez megnyerte a tetszésemet. Hallgatom, figyelem a dalszöveget..."lepkeszárnyú délibáb"..."belső film hosszú álom"...és jött az a sor, ami elgondolkodtatott. Egyszercsak azt énekli a néni, hogy:"ösztön csak a szerelem, gyengeség, villamosság". Vajon tényleg ennyi az egész? Ösztön, gyengeség, villamosság? Nem hinném...vagyis elég szomorú, ha csak ennyi az egész...És bocsáss meg Hans, hogy túl sokszor szerepel ebben a bejegyzésben, az egyik olyan szó, amit nem szeretsz, vagyis rondának tartasz. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy az ember életében vajon vannak-e lepkeszárnyú délibábok. Akiket csak elképzel valamilyennek, aztán kiderül, hogy mégis mások az emberek. Vagy egy ideig ott vannak mellette, aztán elrepülnek. És, hogy ez is ennyire gyorsan, könnyen megy? Hogy egyszercsak vannak, aztán már csak emlékek? És, hogy mennyire törékenyek az emberi kapcsolatok.Törékenyek. Egy szó, egy mondat...és vége lehet. Volt, nincs. És esetleg az ember leéli úgy az életét, hogy ezek a régi emberek már csak emlékek? És ül majd idős korában, és miattuk legördül egy könnycsepp az arcán, hogy másképp is lehettt volna. Vigyázzunk mindenkire, aki körülöttünk van.