Alakulok, ti alakíttok
Érdekes megfigyelni, hogy mekkora nagy hatással vannak rám az emberek. Akárkivel beszélgetek, mindig egy másik énemet hozzák elő.
Ha pl. Dzsoxival beszélgetek, akkor sokszor nyávogó hangokat adok ki (vagy adunk ki együtt).
Ha Fritzivel, akkor tuti, hogy nyomkodom az orrom hegyét, vagy elkezdek úgy nevetni, mint ő. (röfröf)
Amikor Pedroval beszélgettem még anno akkor szinte mindig úgy beszéltem, ahogyan ő: flegmatikus mély hangszín, és érzelemnélküli beszédstílus.
Gandhi úrral kétféleképpen tudok csak beszélgetni, vagy úgy, hogy kilyukad a hasam a nevetéstől, vagy úgy, hogy a sírás szélén állok.
Azt még nem tudom, hogy Bertával hogyan beszélgetek, kevés volt rá az alkalom, de azt tudom (hogy szőkék a mezők... ) hogy egy csomó olyan szó van, amit csak tőle szoktam hallani. Egy idő után tuti, hogy ezeket is átveszem (bambi, banyek, karcsú, csóka....).
Amikor Heliticának írok sms-t vagy levelet, akkor biztosan a legválasztékosabb stílusomat veszem elő, és amikor Géza úrnak írok e-mailt, akkor is ötször átnézem, van-e benne helyesírási hiba, ill. minden nyelvtani követelménynek megfelel-e az üzenetem.
Ez azt jelenti, hogy minden ember másféle Hanssal találkozik. Én sem lennék ugyanaz, amikor más-más emberekkel beszélgetek? Dehát akkor tulajdonképpen ezernyi Rita van bennem elrejtve. De akkor melyik az igazi? Ki vagyok én? Függ ez attól, hogy mások hogyan látnak engem?
Ha pl. Dzsoxival beszélgetek, akkor sokszor nyávogó hangokat adok ki (vagy adunk ki együtt).
Ha Fritzivel, akkor tuti, hogy nyomkodom az orrom hegyét, vagy elkezdek úgy nevetni, mint ő. (röfröf)
Amikor Pedroval beszélgettem még anno akkor szinte mindig úgy beszéltem, ahogyan ő: flegmatikus mély hangszín, és érzelemnélküli beszédstílus.
Gandhi úrral kétféleképpen tudok csak beszélgetni, vagy úgy, hogy kilyukad a hasam a nevetéstől, vagy úgy, hogy a sírás szélén állok.
Azt még nem tudom, hogy Bertával hogyan beszélgetek, kevés volt rá az alkalom, de azt tudom (hogy szőkék a mezők... ) hogy egy csomó olyan szó van, amit csak tőle szoktam hallani. Egy idő után tuti, hogy ezeket is átveszem (bambi, banyek, karcsú, csóka....).
Amikor Heliticának írok sms-t vagy levelet, akkor biztosan a legválasztékosabb stílusomat veszem elő, és amikor Géza úrnak írok e-mailt, akkor is ötször átnézem, van-e benne helyesírási hiba, ill. minden nyelvtani követelménynek megfelel-e az üzenetem.
Ez azt jelenti, hogy minden ember másféle Hanssal találkozik. Én sem lennék ugyanaz, amikor más-más emberekkel beszélgetek? Dehát akkor tulajdonképpen ezernyi Rita van bennem elrejtve. De akkor melyik az igazi? Ki vagyok én? Függ ez attól, hogy mások hogyan látnak engem?
Megjegyzések